3.fejezet( part1) ~ Wu Fan

Hangos csapódásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam fejem. Kris egy számlát vágott az asztalhoz, majd látva , hogy figyelek rá nekikezdett mondandójának:

-          Ellenőrizd a cégünk betétszámláját miután átutaltad a pénzt.- dobta felém a kártyát.

-          „Miért kellett a képembe dobnod?! Nem lehetett volna a kezembe adni…Kedvesen?!”- motyogtam magamban, közben beültem egy laptop elé.- Mennyit?- kérdeztem a főnököt.

-          50.

-          Igenis. 50.   … - mosolyogtam közben. – „50 millió?”- képedtem el mikor is leesett az összeg.- u- Ugye csak 50.000 wonra gondolsz?- kérdeztem meg hangosan.

-          Miről beszélsz?- fordult felém.

-          „El se hiszem a saját kezemmel utálok át 50 milliót.”- remegtek az említett testrészeim az utalás közben. Már az utcán sétáltam és görcsösen szorítottam magamhoz a nekem kitűzőtt feladat eszközét. – „Talán egy testőrt kéne magam mellé kérnem”  Ah nyugi ez csak egy betétszámla.”- próbáltam magam nyugtatgatni.

-          A pénz átutalva. – tettem le az asztalra visszatérve az irodába.- És a betétszámlát is ellenőriztem. – Kris bámulni kezdett. Idegesített.- Mi az?- kérdeztem meg tőle.

-          Mi vagy te mazochista  vagy egyszerűen csak vak?- kezdte halál komolyan Kris.- Kicsit sem zavar, hogy a szemed előtt „olyan” dolgokat csinálok az exeddel? Ennek ellenére még mindig képes vagy itt dolgozni?

-          De ha elmennék levadásznál.

-          Még szép.

-          …Mi a?!...

-          Mindegy. Hallottam többször is próbáltál nyomulni Laynél,mint valami őrült. De ahogy az eddigi eredményeket nézem nem kell aggódnom- gyújtott rá egy szálra.

-          Oh..- csak ennyit voltam képes mondani.- „Majdnem elfelejtettem. A főnök még mindig azt hiszi, hogy nyomulok Layre.”  Hmm…    „De mit tehetnék?”       Ah…   „Már nem vagyunk együtt, de keményen kell dolgoznom, hogy Lay ne legyen dühös rám.”

-          Ne nyögdécselj már, hanem inkább mondj valamit.- ordított le. Majd közelebb jött..- Hülye neked is vannak itt lent golyóid?- pöckölte meg őket.

-          EEEEHHHHHH?!

-          Hé. Nem is rossz.- mosolyodott el Kris.

-          H-Hol nyúlkálsz?! – akadtam ki teljesen.

-          Nem lehet. ilyen nagy volna? Hadd nézzem meg még egyszer…

-          HAAAAA?!

/Közben az irodában lévő többi tag úgy érzi mintha ők láthatatlanok volnának/

-          Ha nem hagyod abba elmondom Laynek, hogy zaklattál.- próbálkoztam már ezzel is, csak hogy békén hagyjon.

-          Próbáld csak meg, de utána tálcán szolgálom fel  a fejed és a Han folyóba dobom.

-          Ha békén hagynál én sem tennék semmit!

*ajtó nyikorgás*

-          „Megmentőm”- gondoltam magamban és kiváltam Kris karjai közül amik fogva tarottak.-  Isten hozott- futottam az ajtó felé.  Valaminek nekimentem. „ Mi volt ez?”- gondoltam magamban. Majd orromat simogatva felnéztem. „ EHHHHHH? Medve! Ez nem ember! Ez egy rohadt nagy medve!

-          Nocsak…Friss hús?- szólalt meg az idegen. – Mit keres itt egy ilyen édes kis fiúcska?- hajolt le hozzám.

-          U-Uram? Én csak…

-          Lent van a slicced.- mutatott nadrágomra.

-          „ARGH!!!”- akadtam ki teljesen, majd gyorsan felhúztam miközben Kris hátát néztem gyilkos pillantásokkal.

-          Értem. Szóval megváltozott a Főnök ízlése.- mondta a medve.

-          Hé, gyilkos medve! Mikor is volt már?- kérdezte Tao.

-          Nem tudom. Főnök~- válaszolt először Taonak,majd meghajolt. –de rég nem láttalak titeket.- mondta már egyenesen állva.

-          „Legalább 10 évvel idősebb, mint Kris és mégis főnöknek hívja őt”  Ki ez a fickó?- léptem közelebb Taohoz.- Úgy tűnik nagyon örültök, hogy láthatjátok.

-          Igen. m csak „Gyilkos medvének” hívjuk. Tudod ő egyszer legenda volt- kezdett eé magyarázni a feketeség.

-          Hogy lehet élő ember legenda?

-          Mikor a területünket terjesztettük , szembekerültünk egy másik bandával , akinek ereje pont megegyezett a miénkkel. mikor a harc eredmény nélkül elhúzódott mindkét fél beleegyezett az 1-1 elleni összecsapásba , ahol a győztes mindent visz.  Kris képviselt minket… Lenyűgöző. Akkor még 20 sem volt.

-          Ha-Ha…- hallgattam fapofával. „ Erre aztán büszke lehet.”

-          A másik oldalról meg a gyilkos medve lépett elő…- folytatta a történetet Tao.

-          Eh? A másik oldalról?

-          Nehéz küzdelem volt, de végül a Főnök győzött. Gyilkos medve megfogadta, hogy attól a  naptól kezdve csak a Főnökért fog küzdeni. A fogadalma nagy felfordulást okozott másnap a bandában. Elvégre a Főnök akkor még csak beosztott volt.

-          Heh. Pont mint egy filmben.- jegyeztem meg.

-          Ahogy a család egyre erősödött, úgy vált végül a Főnök jobb kezévé. akkor már semmitől se kellett félnünk. Ő volt az elő legenda. Aztán három évvel ezelőtt megházasodott és minden kapcsolatát megszakította a bandával. Noha kétlem, hogy azóta a jó útra terelődött volna.- fejezte be Tao.

-          „ Ez csak egyre jobb és jobb lesz…lehet le kéne lépnem, de a vendég az vendég, mosolyognom kell.” Kér egy kis kávét , Uram?- léptem mellé mosolyogva. Meglepődött.

-          Nem nézel ki rosszul.- jegyezte meg.- Mit csinálsz?

-          Uram?. „ Eh, ezt hogy érti?”  Oh!  Egyetemi hallgató vagyok.- válaszoltam.

-          Értem. Korod?

-          23.

-          A szüleid mit csinálnak?

-          Izé…- mint egy vallatáson.

-          Mi a francot csinálsz?- landolt valami a gyilkos medve fején miközben Kris üvöltő hangjától visszhangzott az iroda.- mindegy. Hallottam nem megy valami jól a dolgod.- vett vissza a Főnök.- Mi van az üzlettel?

-          üzlet, heh? Az csak egy szaros kis étkezde… Emellett meg kirúgtak. Most éppen az utcán vergődök. Ki akarna egy bűntetett előéletűt alkalmazni? Arra gondoltam visszatérek a családhoz erre a feleségem:  Ugye nem akarod hogy a gyerekeink azt mondogassák a barátinknak, hogy az apjuk egy gengszter? … ezek az átkozott kölkök. Csak növekszenek és költekeznek. Ha ez így megy tovább két napig se fogom bírni. Próbálok valami jót csinálni, de semmi sem úgy alakul,  ahogy szeretném. Gyűlölöm ezt a szar világot. Találnom kéne egy helyet ahol meghúzhatnám magam és dolgozhatnák.- fejezte be történetét. Teljesen meghatott még be is könnyeztem tőle.

-          Ostoba.- szólalt meg a Főnök.- Olyan vagy, mint aki élvezné, hogy ebben a szarhelyzetben kínlódhat.

-          „Hogy mondhatja ezt ilyen nyíltan?  Idióta, seggfej „- gondoltam magamban. Ahhoz nem volt elég bátorságom, hogy hangot is adjak gondolataimnak.

-          Talán tisztára mostad  a kezed, de egyszer  akkor is csak egy talpnyaló voltál. Ezt mindenki tudja. Igen volt amikor itt dolgoztál, de Seoul nem az egyetlen hely ebben a kibaszott országban. Miért kell minden  nyafogó elégedetlennek megőrülnie mikro nem kap melót?- nyomtam el az elszívott szálat.

-          F- Főnök.

-          „ Nem fogja sokáig bírni, ha nem kér nyíltan segítséget veszíteni fog…” – Felálltam és odamentem hozzá, majd elkezdtem tolni őt. – Kövesd őt! Gyorsan.!- a többiekkel követtük őket, de kellő távolságban elrejtőztünk, ennek ellenére mindent hallottunk.

-          Nem sok, de használd ahogy tudod.- mondta Kris.

-          F- Főnök. Már így is eleget tett értem…

-          Ne ezen a szar helyen keress állást. Menj haza.

-          Igen, Uram.- mondta a gyilkos medve.- Főnök, szeretnék egy szívességet kérni mielőtt elmegyek. Szórakozzunk egyet hárman. Te, a szeretőd és én.

-          Szerető? Honnan tudod ki a szeretőm?

-          Ugyan. Mióta ismertek egymást? Arról az ennivaló babaarcúról beszélek az irodában.

-          ’Ennivaló babaarcú’ Ki? Hogy én? ! ’Ennivaló’? Ezzel a magassággal? „ Még sose éreztem magam ennyire megalázva a magasságom miatt. Komolyan gondolták?  amint belépek az irodába…- ajtónyitódás hallatszott a hátam mögül, majd valaki megragadta felsőm.

-          Gyere, Fiú!- kezdett el húzni gyilkos medve.

-          AH! Nem én vagyok az! Ez félreértés!  „NEEEEEEE!”

*Kicsivel később*

-          Aszta-! Mikor először megláttalak , annyira jóképű voltál, hogy arra gondoltam te is csak szórakozol …de most megkönnyebbültem. - mondta gyilkos medve.

-          Látom nagyon jól kijössz a főnökkel. – mondta neki.

-          Elég.! Mire gondolsz két ismeretlen randija ez?!- szólt közbe Kris.

-          „ Milyen jelent ez?! Három férfi egy lebegő felvonóban… Még mindig emlékszem a gépkezelő arcán lévő undorra ,mikor meglátott minket… „- ültem karba tett kézzel a lebegőben. „ Csak tettessük, hogy randin vagyok a legérzékibb férfivel . Elvégre nem minden nap  vagyok lebegő felvonóban egy ilyen helyes sráccal.  Igen. Ennyi…”

-          Emlékszik főnök? Itt voltam- ugrott fel.

-          „ Nem lesz könnyű tettetni a gyilkos medve állandó közbeszólásaitól. A főnök elmosolyodott az előbbi jelenettől. Még sose láttam mosolyogni…. Figyelembe véve, hogy keresi a pénzt és, hogy sűrű ütemtervét felborítva eljött ide, tényleg nagyon törődhet a gyilkos medvével.  Várjunk!”

-          Mi az?- kérdezte a főnök.

-          Főnök, találkoztunk már azelőtt valahol?- tettem fel az agyamon átfutó kérdést.

-          Csak nem kikezdtél velem?- dőlt neki az üvegnek.

-          N-Nem!

-          Jaj már~ . Ne ijesztgesd ezt a kis kölyköt, Főnök. Inkább próbálj meg  vele kedves lenni.

-          Mondtam, hogy elég legyen.

-          Hé, Főnök.- szólította meg kis idő eltettével a gyilkos medve a Főnököt.- Volna valami, amit látni szeretnék mielőtt elmegyek.

-          Mi az?

-          Szeretném, ha boldog lennél. Nyugodt lélekkel megyek haza megteszed.- mosolyodott el gyilkos medve.

A főnök sóhajtott egyet, majd elkezdett bámulni. Megijedtem. Miért néz rám?  Mitől látszik ilyen boldognak?

-          Nyisd ki a szád. – hajolt fölém. Kezei lábaim mellett pihentek a lebegő ülésén.

-          Nem. Várj. Várj!- kezdtem el kapálózni.

-          Ha ellenállsz megöllek.- ragadott arcon. Nyelvével végignyalt államon, majd ajkaimon és befurakodott számba. Az előbbi ellenkezésem egy pillanat alatt elillant és átadtam magam a felemelő érzésnek, de ajkai hamar elváltak enyéimtől.

-          „ Nagyon jól csókol.”- futott át agyamon először. „Várjunk! Miket beszélek?! Sajnálom Lay!

-          Ennyi volt mára.- szólalt meg gyilkos medve.- Főnök , ezúttal soha többé nem térek ide vissza. Nagyon sokkal tartozok és köszönöm.

-          Talán soha többé nem találok, még olyan megbízható és hűséges embert mint te. Tudom, hogy nem volt könnyű nekem dolgozni. Köszönöm.- nyújtotta kezét a Főnök felé.

-          Főnök.- gyilkos medve először megtörölte mancsát zakójába és csak után fogott kezet Krissel.- Vigyázzon magára Uram.- hajolt meg közben

-          „ Valahogy ez annyira megható.  Még a szívem férfias része is meghatódott. „

-          Te is vigyázz magadra.- éreztem ahogy vállamhoz ér.- Szolgáld jól a főnököt.

-          Haha…  „ Már ahhoz is fáradt vagyok, hogy nemet mondjak.” Mi az?- kérdeztem meg, mivel éreztem, hogy pillantását le nem veszi rólam.

-          Én is ráhajtottam volna már a főnökre, ha olyan ennivaló lennék, mint te.- mondta szemtől- pofába gyilkos medve.  „ EHHHH?!” Totál kiakadtam.

-          Nagyon népszerű vagy, Főnök.- motyogtam.

-          Mit motyogsz?

-           Nagyon szép… Az efféle kapcsolat,még gengszterek között is.

-          Kit hívsz te gengszternek?- rúgott hátba.- Én üzletember vagyok.

-          „ Miért a hátamat?”- térdeltem már a földön és hátamat fogtam.

-          Főnök, visszamész az irodába?- álltam fel hirtelen.- Ha igen ideadnád az egész napos belépődet? Megpróbálom eladni a parkban, hátha adnak érte valamit. - mosolyogtam rá.

-          Miért tennék bármi olyat ami hasznos számodra?- dobta felém a széttépet jegyet.

-          Legalább nem a saját pénzem költöttem ma.- indultam el szomorúan haza.

Picivel később, Kris pov

-          Már vártam, Uram.- hajolt meg Tao a kocsinál várva.

-           A felsőm.- segített felvenni és beültünk az autóba.

-          A központba.- utasítottam.

-          Igenis!

2.fejezet~ Elhagynád Seoult, vagy eltemetnéd magad Seoulban?

-          Pontosan mit ért „gyűjtés” alatt főnök? – fordultam kétségbeesve dohányzó alakja felé.- Én csak egy átlagos egyetemista vagyok.

-          Elhagynád Seoult, vagy… eltemetnéd magad Seoulban? – tette fel roppant komolyan kérdését Kris.

-          Megteszem ! Bármit megcsinálok!- álltam tisztelgő állásba, mint egy katona. Szemeim csillogtak a kihívás miatt.

-          - Chanyeol.- éreztem , ahogy egy kéz vállamhoz ért.

-          Szegény.- mondta egy szemüveges öltönyös.

-          Miért a rossz oldalát kell megismerned?- kérdezte egy másik.

-          U-Uram.- szólaltam volna meg, de időközben kapcsoltam. „Várjunk csak. Ha még ezek a fickók is aggódnak értem, akkor az akitől gyűjteni fogok…” Megremegtem a gondolattól is milyen alakok jöhetnek szóba. „El kéne menekülnöm?”

~…  vagy eltemetnéd magad?
   Megteszem! Bármit megcsinálok!~ - egyre csak ez a jelenet visszhangzott a fejemben.

-          Ez volna az?- tettem fel kérdésem magamnak mikor odaértem egy Jinyoung fémek nevű lerobbant bolthoz.- Hogy tartozhat egy ilyen hely 320.000.000 wonnal? – csodálkoztam el,mikor megnéztem a számlát. „ez rengeteg pénz. Ez elég 100.000  Don-Katsu tányérra az iskolai bűfében, 20.000 zacskós ramenre,  20.000 könyvre és 12,5 évnyi lakbérre.”- kezdtem el magamban számolgatni.

-           Elnézést.- szólaltam meg mikor megpillantottam valakit, aki éppen bemenni készült az ajtón. Kérdő pillantásokkal nézett rám a két férfi.- …Izé…- kezdtem el fejem vakargatni.- A Saehan Hitel Egyesülettől jöttem.- a velem szemben álló két személy hatalmasat nyelt és kővé dermedtek. Gyermeki mosollyal az arcomon néztem tovább őket. Az idősebbik meghajolt.

-          Nem felejtettük el a tartozást, de ahogy láthatja nem megy jól az üzlet.- én csak bambán hallgattam amit mond.- Így most készpénzünk sincs. az elmúlt hónapokban még a gyermekeim is alig esznek.

-          „ Jaj pedig szorgos embernek tűnik”- gondoltam magamban és elkezdtem szipogni. Teljesen bekönnyeztem a hallottak miatt.

-          Ha csak a hónap végéig várna, ígérem mindent  visszafizetek, még ha a boltomat és a házamat is el kell adnom. Kérem legyen még egy kicsit türelemmel.

-          „ Elhagynád Seoult?”- csendült fel fülemben a kérdés.

-          Kérem… - kérlelt az öregember.

-          „ …vagy eltemetnéd magad Seoulban?”

-          Kegyelmezzen nekünk!

-          Rendben. - adta be derekam végül.

-          Köszönöm, Uram! Köszönöm!!

-          De kérem a hónap végén fizessen.

-          Persze Uram~ Fizetek.

Az öregember köszönetképpen meghívott egy  szegénykés vacsorára. Nem volt szívem visszautasítani. Talán azért, mert én sem állok úgy anyagilag és , ha ételről van szó azt sose utasítom vissza. Meg nem is illik. A vacsora után hatalmas mosollyal az arcomon távoztam a boltból. Szavakba se önthető milyen elégedettséggel tölt el az az érzés, ha segíthetsz valakin. Visszamentem az irodába, bár nem tudom minek hiszen a dolog nem épp úgy sikerült,mint ahogy kellett volna és a következmény félelmetes.

-          A dolog nem épp a terv szerint alakult, Főn-ök- mondtam remegő hanggal.

-          Sikerült neki. Bevetted a hazugságát. Oldd meg a dolgot. Nem érdekel hogyan, de ha nem sikerül személyesen temettetlek el. - mondta Kris halál nyugodtan, majd rágyújtott szenvedélyére.

És végre eljött a hónap vége. odaérve a bolthoz az öregember könyörögve fogadott.

-          Sajnálom , uram! Adjon még egy hetet!

Nem tudok mit tenni én és az a kibaszott áldott jó szívem. Megint pénz nélkül tértem vissza az irodába.

-          Tao, Keress egy jó temetkezési helyet. Valamelyik szeméttelep is megteszi. – utasította Kris egyik alkalmazottját.  Félve fordítottam hátat neki és hagyta el életem fenyegetőjének a munkahelyét.

/Egy héttel később/

-          Csak még két hetet adjon kérem!- kezdett neki megint a könyörgésnek.- Máskülönben a családomnak öngyilkosságot kell elkövetnie!

Nem tehetek róla, megint megsajnáltam és pénz nélkül tértem vissza az irodába.

-          Sehun. készíttess egy koporsót.

-          „MII??!! NEEE. Kikészülök. Iskola. Vizsgák. Esszék. Házimunka. Gyűjtés…”

-          Idióta!- Naív vagy, mint mindig. Nem látod? Az öreg csak színészkedik! Nem akar fizetni, annak ellenére, hogy van pénze! Csak tetteti, hogy szegény, így…- kezdte el Lay.- Huh?- elmentettem mellette teljesen figyelmen kívül hagyva egykori barátom. Magamban motyogva mentem a kijárat fele. - Teljesen elvesztette az eszét- jegyezte meg Lay.- Idióta…Akkora idióta vagy….

Az irodából első utam az öregember boltjához vezetett.

-          „ Ma még ahhoz sincs erőm, hogy jókedvű legyek.”

-          Én  mondom. 1 milliárd! 1 milliárd won!- hallottam bentről az öreg hangját.- 10 évvel ezelőtt kineveztem a feleségemet, a családját és a távoli rokonaimat, mint haszonélvezőim. Most csak annyit kell tennem, hogy bejelentem csődbe mentem, és kész. - leforrázva álltam a bolt előtt.

-          Mi lesz ha mindenfelé törvényes felelősséget megtagadnak?- kérdezte egy másik hang.

-          Nem lesz hozzá bátorságuk.- csendült fel az öreg hangja.- Még a félelmetes maffia sem érhet hozzám. nem mintha képtelenek volnának rá. Egyszerűen sajnálnak engem. Nem vetted még észre, hogy a legkeményebb bűnözők se bántják azokat, akik megalázkodnak vagy kegyelemért könyörögnek?- ökölbe szorítottam kezeim a hallottak után.

-          Akárhogy is csak az mentett meg, hogy  egy alkalommal idiótát küldtek.

-          Csak figyelj, amint…- és itt betelt a pohár. Nagy erővel vágtam be az ajtót jelezve jöttömet.

-          Három napod van, hogy rendezd a tartozásod. Ha addig nem hozod el a 353.240.000wont az irodánkba , esedezhetsz kegyelemért a koporsód mélyéről.- keményítettem be.

-          Három nap múlva meglesz a pénze , Főnök. – értem be az irodába és mondtam mérgesen. Kris csak kérdőn nézett rám. Nem foglalkoztam vele. Duli-fuli módjára hagytam el a helyiséget.- „ Fenébe! Hogy merték?! Azok a szemetek! Én vállalom értük a felelősséget ők meg kinevetnek a hátam mögött!  „

/három nap múlva/

-          „Majd én megmutatom nekik milyen veszélyes is tud lenni ez az ’idióta’.! Csődtörvény. Haszonélvezés... Gyerünk már! Mikor átmegyek újra. Könyörögni fog, hogy fizethessen.”- nyikorgás zavart meg a gondolkozásban.- Huh?

-          Miért vagy egyedül? A többiek?- jött be Lay.

-          Oh…elmentek intézni a  dolgaik.

-          Hmm…- ült le. Kínos csend lepte el az egész irodát.  Majd Lay hangja törte meg. – Hallottam, hogy am fogod megkapni a pénzt. Pedig már azt hittem, hogy felkészült arra, hogy elhagyd a várost. Nem is. Inkább a temetésedre.

-          Jól bánik veled a főnök? - vágtam szavába.

-          Nos, legalább neki nincsenek olyan mocskos félrelépései, mint egyeseknek. Emellett gazdag. Jóképű és fantasztikus teste van. Mi okom volna panaszra? HUH? –nézett felém az éppen büszkélkedő Lay.- Mi ez a fény?

-          Tényleg olyan csodás teste van? – csillantak fel szemeim.

-          Kkopj le seggfej. - vágott kupán.- Te hülye szexmániás.-  indult el az ajtó felé.

-          Azért örülök, hogy ezt hallom- szóltam utána.

 „ Esküszöm néha olyan nehéz a felfogásod” – tette kezét szomorúan Lay a kilincsre.- Huh? Maga kicsoda?

-          Ah! Elhozta a pénzt?- álltam fel a kanapéról.

-          Nem, de hoztam helyette valami mást.- nyúlt kabátja alá. Csak a fém csillogását láttam semmit mást.

-          Lay!- kiáltottam fel, amint az öregember Layre támadott a késsel. Szerencsére ő cska a földre huppant ijedtében, de semmi baja nem lett.

-          Hogy meri egy olyan kis gengszter, mint te romba dönteni az én mesteri tervem?! Már 10 éve gürcölök érte!  De ha nekem annyi téged is magammal viszlek!- indult el felém a késsel a kezében.

-          „Oh. Istenem, Segíts!”- futott át agyamon és menekülni próbáltam.

-          Nesze! Nesze! Nesze!- kezdet el hadonászni.

-          Nyugodjon le Uram! Azt mondtam…NYUGODJON LE! – ütöttem meg.

-          Átkozott… Te megütöttél?!- az öreg Lay felé indult. Még pont idejében értem oda, mielőtt bármi baja lehetett volna a földön ülőnek.

-          Chan-yeol….

-          AH!  Jól vagyok. – szorítottam magamhoz sérült tenyerem.

-          VÉNEMBER!- hallatszódott kintről. Megkönnyebültem mikor a zár kattanása utána  főnök arcát láttam meg.

-          Mi ez a felfordulás?- kérdezte Kris.

-          Francba!- mondta a vén fószer.- NESZE!-  indult el felé.

-          FŐNÖK- kiáltottam.- ő hirtelen megfordult és egy laza mozdulattal kiütötte az öreget.

-          Nincs meg a pénz, igaz?- kérdezte Tao.

-          M-Megvan! Fizetni fogok!

-          És mivel?! Nem azt mondtad, hogy rosszul megy az üzlet?- kérdezte Sehun. – Viszont vagy egy remek megoldás. A neve: „szerv kiárusítás”. – az öreg megrémült arccal hallgatta.- Úgy tűnik az egész családodat el kell adnod, hogy ki tudd fizetni a 300 millió wont.

-          OH. Uram azonnal fizetek. Kegyelmezzen!

-          Továbbá a fiút is kárpótolnod kell.- tette hozzá Sehun.

-          Igen. Igen Uram!

-          Haha, ez könnyű volt.- jegyezte meg Tao.- A többit bízd csak ránk Chanyeol! Visszajövünk.- mondta.

-          Köszönöm.

-          Az ügy megoldva. Így vagy úgy , de visszakapjuk a pénzt.- mondta még Sehun az ajtón kifele menet.

-          FŐNÖK, így már nem kell elhagynom a várost, igaz?- fordultam felé kétségbeesve. Kifújta a levegőt és csak utána válaszolt.

-          De nem kapsz érte fizetést.

-          „MI? Te kis zsugori!” –gondoltam magamban.- Heh. Azért csak megkönnyebültem.- mosolyodtam el.

-          Jó neked Chanyeol- mondta Tao.

-          Igen~! Már azt hittem nem látunk többé.- mondta Sehun is.

-          Mi a fene van ezekkel? Azt hiszik, hogy a kölyök a háziállatuk?- akadt ki Kris.- Furcsa…

1.fejezet

Teljesen biztos vagyok benne, hogy az emberiség bukását a kíváncsiság fogja okozni. A kíváncsiság, mely a legveszélyesebb tulajdonsága az embernek, melyet kaphatott. Ez az én, Park Chanyeol,  életről való filozófiám 23 évesen.

-          Hééé.- hallottam egy hangot, mely visszahozott elmélkedésemből a valóságba. A könyörtelen valóságba…

-          Chanyeol..- fordultam a hang irányába. – Hozz nekem egy csésze kávét. – kaptam az utasítást.

-          Nekem meg egy sört, ha már ott vagy. - mondta egy másik , aki szintén az irodában volt.

-          Igenis.- mosolyogtam rájuk.

Ne értsd félre. Lehet, hogy egy gyanús irodában dolgozom, de biztosíthatlak nem vagyok a maffia tagja. Tértem vissza a saját kis elvont világomba. Gyors leszaladtam a kért dolgokért. Tálcán hoztam fel a kávét és a sört. Letettem az asztalra.

-          Whoa, te olvasol a gondolataimban kölyök.-  dicsért meg az egyik egyenruhás.

-           A szárított polip sörrel a legjobb.- mondtam neki és mellkasom dagadt a büszkeségtől. Igen,mert voltam olyan rendes és „csicskáztatóimra” még gondoltam is.

-           Hmmm. ez a jegeskávé se rossz.- mondta a másik pali, aki leküldött.

-          Jó  napot főnök. – köszöntek az egyenruhások. Kővé dermedtem a főnök szó hallatán.

-          Jaj annyira forró… Itt tényleg nagyon meleg a nyár.- mondta Lay.

Az irodában mindenki meghajolva üdvözölte a főnököt, kivéve engem és egy másik embert, aki a sört kérte.

-          Hülye! Miért kell már reggeli előtt is innod?- sétált beljebb.

-           Sajnálom , uram!- hajolt meg ő is.

Történetem néhány nappal ezelőtt kezdődik.

-          Hé figyelmeztettelek, hogy ne méregess minket úgy, mintha hülyék volnánk.

Igen…Akkor még Lay és én egy pár voltunk.

-          Mi értelme a randinak, ha te ilyeneket csinálsz? Már elegünk van!- akadt ki Lay.

De sajnos természetemnél fogva , én egy igen gyengéd ember vagyok. Ezért teszek jó benyomást mindenkire, akivel találkozom. A gondjaim ott kezdődtek, hogy egyáltalán nem kerítettem nagy fenekét a veszekedéseinknek.  Ezt még az is fokozta, hogy a kísértés is pont akkor szólított meg. Hirtelen előtört belőlem a kíváncsiság… Lehet élvezetes a szex, úgy hogy a partneredet nem szereted? Lehet…Ez a kérdés kínzott éjjel-nappal. A kíváncsiság hajtott és megtettem…

„-Chanyeol.- jött be aznap este a szobába Lay.- Hé te..-szemei tányérnyi méretűek voltak, amikor meglátott engem és egy pasik pasit mellettem meztelenül.” Egyébként, mint ahogy azt már korábban mondtam, minden a kíváncsiság hibája. A kíváncsiság miatt történt velem mindez. Akkor, aznap volt vége mindennek. Napokig küldözgettem még az üzenetek.

„tudom egy szemét vagyok.” „Merre vagy?” „Nagyon sajnálom Lay.” „ Kérlek vedd fel”. Ilyenek és ezekhez hasonló üzenetekkel telt meg teljesen a telefonom pár nap alatt. Egyik nap éppen az utcán sétáltam:

-          Wow. Nézzétek azt a verdát.- hallatszott egy járókelő meglepődöttsége.

Egy hónap telt el válaszolatlan bocsánatkérésekkel míg végül újból találkoztam Lay-el…aki egy elegáns férfivel volt együtt.  Életemben ez volt a második alkalom, hogy ilyen jóképű férfit láttam. Még most is tisztán emlékszem arra a napra.

 „Eh? Erre néz? Felém jön? Huh?- mögötte pillantottam meg Lay, ahogy éppen kiszállt a kocsiból. Már indultam volna felé, de a jóképű idegen megállított.

-          Biztos te vagy az a balfácán, aki könyörtelenül átgázolt Lay érzésein.

-          Tessék?- néztem rá. Ő szavak helyett az öklével válaszolt…”

És ezen a napon szintén másodjára fordult elő velem, hogy ilyen csúnyán megütöttek.

-          „Áú.

-          Ha még egyszer meglátlak, az lesz számodra az utolsó találkozód. - fordított nekem hátat.

-          Hé. –szólalt meg a háttérben Lay.- Miért nem adsz neki munkát az irodában és próbálod ki? Különben is azt mondtad nem szereted a lányokat, mert azok nem bírják sokáig.- Képedtem el ezen mondatán. – Takarít, jó kávét főz. – kezdte el sorolni Lay, amiket tudok.- még hasznos lehet.- mikor befejezte felém fordult.- Biztos megtennél értem ennyit, az EX-szeretődért, igaz Chanyeol?- mosolygott rám gonoszan.

-          Tényleg…?- kérdezte most már újdonsült kefélő partnere.

Tehát így kezdődött az életem a maffia beosztottjaként.

Ha csak rögtön bocsánatot kértem volna. Ha csak nem törődtem volna a kíváncsiságommal. Ha csak megpróbáltam volna mindent rendbe hozni kettőnk között, talán nem alakultak volna így a dolgok…de most már nem lehet ezen változtatni…

Telefonom csörgése hozott vissza a jelenbe. Felvettem az asztalról és a kijelzőt kezdte elbámulni.

-          Huh?- a név láttán csak ennyit voltam képes mondani, majd összeszedtem magam. – Fiúk, nekem most mennem kell. - vázoltam fel a helyzetet az irodában lévőknek.

-          Hova?- fordult felém sejtelmesen Lay.- Szombat van, nem mintha ma lennének óráid.

-          Talán randira megy.- szólalt meg az egyik tag.

-          Ezek  a mai kölkök nem bírják ki a másik  nélkül. - folytatta egy másik.

-          RANDI?!- állt fel Lay, mint egy dühödt tigris, vagy mint egy megveszett farkas.

-          N-Nem! Dehogy!  Csak meg kell írnom hétfőre egy esszét…- kezdtem el mentegetőzni.

-          Csináld meg itt. - mondta Lay.

-          Miért nem csinálod meg itt. - szólalt meg a főnök.

Nekiálltam. Leültem egy szabad asztalhoz és nekiláttam megírni az esszét, de tudjátok…szóval… izé… ÚGY NEM TUDOM MEGCSINÁLNI HA TI IS ITT VAGYOK!  Fortyogtam magamban, ahogy a háttérben elcsattant csókok egyre csak sűrűsödtek.  „Nem hallom. Nem hallom. Persze, hogy hallom”- konzultáltam magamban. „Francba!”- álltam fel idegesen az asztaltól.

-          Mi az?- kérdezte a főnök, ölében Layel.

-          S-semmi. Befejeztem az esszét, szóval…izé. E-Elmehetek?- kérdeztem félénken.

-          Akkor húzás kifelé.

Az utasítást megfogadva azonnal eltűntem a mostanra szerelmi fészekké átalakult veszély zónából, azaz életem megrontójának helyszínéről, az irodából, mely egyszer a vesztemet fogja hozni…

Az utcán sétálgattam és gondolkoztam. Suli és meló között annyira elfoglalt és elővigyázatos vagyok (miért?! talán azért, meg meghalok ha elkapnak…) , hogy még randizni sincs időm.  Ha Lay újra bosszút akar állni rajtam, hogy teljesen  magányba kényszerít akkor nagyon jó úton halad.

„-  Wow! Aranyos” –jegyeztem meg a mellettem elsétáló srácot nézve. Rákacsintottam ahogy mellém ért, de bár ne tettem volna. Szemeivel, úgy nézett, mint aki meg akarna ölni. Hetero…

-          Ah, Annyira magányos vagyok.

*Közben fent az irodában*

 Lay félmeztelenül állt az egyik méretes üvegablak előtt és Chanyeol távolodó alakját nézte.

-          Most meg mi van?- kérdezte Kris.

-          Semmi. csak mintha… Ne is törődj vele. Akarod csinálni vagy nem?- fordult Lay az éppen cigi után matató férfinak….

*Másnap*

- Tessék? – nem hittem a füleimnek.

- Több hónap telt el mióta csatlakoztál a családhoz és elég házimunkát végeztél már. Azt akarom, hogy kezdj el gyűjteni. - gyújtott rá éppen a Főnök.

- De én nem vagyok a család része…- ekkor Kris ökleivel az asztalra csapot. Félelmetes mekkora erő van ebben az emberben.- Oké! Rendben!- hátráltam meg ijedten.

- Még fizetést is fogsz kapni, ha megfelelő illetéket hozol.

                - Uram?!- szólaltak fel egyhangúan a család tagjai.

                - Főnök, Mit tehetek önért?- váltottam egyből hozzáállásomon.

                - De ha nem, el kell hagynod a várost.

MIII?!!!!

Leírás.

„Teljesen biztos vagyok benne, 

hogy az emberiség bukását a kíváncsiság fogja okozni.”

Nos, Chanyeol egy átlagos, fiúk iránt vonzódó egyetemista életét éli, egészen addig a sötét napig, amíg kíváncsiságának engedve nem csalja meg barátját, Lay-t. Természetesen szakítanak, exe pedig hamarosan talál is magának új párt, akinek segítségével megbosszulhatja Chanyeol nem túl szép  tettét. Új partnere ugyanis nem más, mint a gengszter-gyanús Kris, aki nem csak erős, jóképű, szexi, gyönyörű , de még gazdag is. Némi kis nyomásra végül  Chanyeol az említett agresszív  teremtés irodájában kezd el dolgozni ingyen, megbánva minden bűnét, amit Lay ellen tett. Viszont ez még csak a kezdet, hiszen Kris, vagyis a maffia Főnök egyre jobban kedveli ugráltatni, piszkálni, zsarolni a szöszkét. Chanyeol nak nincs kiút, eljött élete sötét korszaka, most már egy gengszter fogja rettegésben tartani mindennap, túl fiatal ő még a halálhoz…. Vagy mégsem? Tényleg el akar innen mindenképpen menekülni? Gengszterünknek vajon milyen céljai vannak vele? Mi történt velük a múltjukban, mely összeköti őket?
Ahogy elolvassátok, megtudjátok mindezekre a válaszokat...

Köszöntő. ~

Lálihóóó :3
Nem tudom mennyit árul el a blog címe, de remélem nem sokat. ><
Az oldalon a kedvenc mangámat fogom feldolgozni, remélem aki nem olvasta még, majd kedvet kap hozzá ( címet csak privátban mondok.xd) és aki a történet közben rájön, hogy mi ez, remélem ő pedig kedvet kap a manga újbóli elolvasásához. :D Na nem is koptatom tovább a billentyűzetet, inkább elkezdem. :3