3.fejezet( part1) ~ Wu Fan

Hangos csapódásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam fejem. Kris egy számlát vágott az asztalhoz, majd látva , hogy figyelek rá nekikezdett mondandójának:

-          Ellenőrizd a cégünk betétszámláját miután átutaltad a pénzt.- dobta felém a kártyát.

-          „Miért kellett a képembe dobnod?! Nem lehetett volna a kezembe adni…Kedvesen?!”- motyogtam magamban, közben beültem egy laptop elé.- Mennyit?- kérdeztem a főnököt.

-          50.

-          Igenis. 50.   … - mosolyogtam közben. – „50 millió?”- képedtem el mikor is leesett az összeg.- u- Ugye csak 50.000 wonra gondolsz?- kérdeztem meg hangosan.

-          Miről beszélsz?- fordult felém.

-          „El se hiszem a saját kezemmel utálok át 50 milliót.”- remegtek az említett testrészeim az utalás közben. Már az utcán sétáltam és görcsösen szorítottam magamhoz a nekem kitűzőtt feladat eszközét. – „Talán egy testőrt kéne magam mellé kérnem”  Ah nyugi ez csak egy betétszámla.”- próbáltam magam nyugtatgatni.

-          A pénz átutalva. – tettem le az asztalra visszatérve az irodába.- És a betétszámlát is ellenőriztem. – Kris bámulni kezdett. Idegesített.- Mi az?- kérdeztem meg tőle.

-          Mi vagy te mazochista  vagy egyszerűen csak vak?- kezdte halál komolyan Kris.- Kicsit sem zavar, hogy a szemed előtt „olyan” dolgokat csinálok az exeddel? Ennek ellenére még mindig képes vagy itt dolgozni?

-          De ha elmennék levadásznál.

-          Még szép.

-          …Mi a?!...

-          Mindegy. Hallottam többször is próbáltál nyomulni Laynél,mint valami őrült. De ahogy az eddigi eredményeket nézem nem kell aggódnom- gyújtott rá egy szálra.

-          Oh..- csak ennyit voltam képes mondani.- „Majdnem elfelejtettem. A főnök még mindig azt hiszi, hogy nyomulok Layre.”  Hmm…    „De mit tehetnék?”       Ah…   „Már nem vagyunk együtt, de keményen kell dolgoznom, hogy Lay ne legyen dühös rám.”

-          Ne nyögdécselj már, hanem inkább mondj valamit.- ordított le. Majd közelebb jött..- Hülye neked is vannak itt lent golyóid?- pöckölte meg őket.

-          EEEEHHHHHH?!

-          Hé. Nem is rossz.- mosolyodott el Kris.

-          H-Hol nyúlkálsz?! – akadtam ki teljesen.

-          Nem lehet. ilyen nagy volna? Hadd nézzem meg még egyszer…

-          HAAAAA?!

/Közben az irodában lévő többi tag úgy érzi mintha ők láthatatlanok volnának/

-          Ha nem hagyod abba elmondom Laynek, hogy zaklattál.- próbálkoztam már ezzel is, csak hogy békén hagyjon.

-          Próbáld csak meg, de utána tálcán szolgálom fel  a fejed és a Han folyóba dobom.

-          Ha békén hagynál én sem tennék semmit!

*ajtó nyikorgás*

-          „Megmentőm”- gondoltam magamban és kiváltam Kris karjai közül amik fogva tarottak.-  Isten hozott- futottam az ajtó felé.  Valaminek nekimentem. „ Mi volt ez?”- gondoltam magamban. Majd orromat simogatva felnéztem. „ EHHHHHH? Medve! Ez nem ember! Ez egy rohadt nagy medve!

-          Nocsak…Friss hús?- szólalt meg az idegen. – Mit keres itt egy ilyen édes kis fiúcska?- hajolt le hozzám.

-          U-Uram? Én csak…

-          Lent van a slicced.- mutatott nadrágomra.

-          „ARGH!!!”- akadtam ki teljesen, majd gyorsan felhúztam miközben Kris hátát néztem gyilkos pillantásokkal.

-          Értem. Szóval megváltozott a Főnök ízlése.- mondta a medve.

-          Hé, gyilkos medve! Mikor is volt már?- kérdezte Tao.

-          Nem tudom. Főnök~- válaszolt először Taonak,majd meghajolt. –de rég nem láttalak titeket.- mondta már egyenesen állva.

-          „Legalább 10 évvel idősebb, mint Kris és mégis főnöknek hívja őt”  Ki ez a fickó?- léptem közelebb Taohoz.- Úgy tűnik nagyon örültök, hogy láthatjátok.

-          Igen. m csak „Gyilkos medvének” hívjuk. Tudod ő egyszer legenda volt- kezdett eé magyarázni a feketeség.

-          Hogy lehet élő ember legenda?

-          Mikor a területünket terjesztettük , szembekerültünk egy másik bandával , akinek ereje pont megegyezett a miénkkel. mikor a harc eredmény nélkül elhúzódott mindkét fél beleegyezett az 1-1 elleni összecsapásba , ahol a győztes mindent visz.  Kris képviselt minket… Lenyűgöző. Akkor még 20 sem volt.

-          Ha-Ha…- hallgattam fapofával. „ Erre aztán büszke lehet.”

-          A másik oldalról meg a gyilkos medve lépett elő…- folytatta a történetet Tao.

-          Eh? A másik oldalról?

-          Nehéz küzdelem volt, de végül a Főnök győzött. Gyilkos medve megfogadta, hogy attól a  naptól kezdve csak a Főnökért fog küzdeni. A fogadalma nagy felfordulást okozott másnap a bandában. Elvégre a Főnök akkor még csak beosztott volt.

-          Heh. Pont mint egy filmben.- jegyeztem meg.

-          Ahogy a család egyre erősödött, úgy vált végül a Főnök jobb kezévé. akkor már semmitől se kellett félnünk. Ő volt az elő legenda. Aztán három évvel ezelőtt megházasodott és minden kapcsolatát megszakította a bandával. Noha kétlem, hogy azóta a jó útra terelődött volna.- fejezte be Tao.

-          „ Ez csak egyre jobb és jobb lesz…lehet le kéne lépnem, de a vendég az vendég, mosolyognom kell.” Kér egy kis kávét , Uram?- léptem mellé mosolyogva. Meglepődött.

-          Nem nézel ki rosszul.- jegyezte meg.- Mit csinálsz?

-          Uram?. „ Eh, ezt hogy érti?”  Oh!  Egyetemi hallgató vagyok.- válaszoltam.

-          Értem. Korod?

-          23.

-          A szüleid mit csinálnak?

-          Izé…- mint egy vallatáson.

-          Mi a francot csinálsz?- landolt valami a gyilkos medve fején miközben Kris üvöltő hangjától visszhangzott az iroda.- mindegy. Hallottam nem megy valami jól a dolgod.- vett vissza a Főnök.- Mi van az üzlettel?

-          üzlet, heh? Az csak egy szaros kis étkezde… Emellett meg kirúgtak. Most éppen az utcán vergődök. Ki akarna egy bűntetett előéletűt alkalmazni? Arra gondoltam visszatérek a családhoz erre a feleségem:  Ugye nem akarod hogy a gyerekeink azt mondogassák a barátinknak, hogy az apjuk egy gengszter? … ezek az átkozott kölkök. Csak növekszenek és költekeznek. Ha ez így megy tovább két napig se fogom bírni. Próbálok valami jót csinálni, de semmi sem úgy alakul,  ahogy szeretném. Gyűlölöm ezt a szar világot. Találnom kéne egy helyet ahol meghúzhatnám magam és dolgozhatnák.- fejezte be történetét. Teljesen meghatott még be is könnyeztem tőle.

-          Ostoba.- szólalt meg a Főnök.- Olyan vagy, mint aki élvezné, hogy ebben a szarhelyzetben kínlódhat.

-          „Hogy mondhatja ezt ilyen nyíltan?  Idióta, seggfej „- gondoltam magamban. Ahhoz nem volt elég bátorságom, hogy hangot is adjak gondolataimnak.

-          Talán tisztára mostad  a kezed, de egyszer  akkor is csak egy talpnyaló voltál. Ezt mindenki tudja. Igen volt amikor itt dolgoztál, de Seoul nem az egyetlen hely ebben a kibaszott országban. Miért kell minden  nyafogó elégedetlennek megőrülnie mikro nem kap melót?- nyomtam el az elszívott szálat.

-          F- Főnök.

-          „ Nem fogja sokáig bírni, ha nem kér nyíltan segítséget veszíteni fog…” – Felálltam és odamentem hozzá, majd elkezdtem tolni őt. – Kövesd őt! Gyorsan.!- a többiekkel követtük őket, de kellő távolságban elrejtőztünk, ennek ellenére mindent hallottunk.

-          Nem sok, de használd ahogy tudod.- mondta Kris.

-          F- Főnök. Már így is eleget tett értem…

-          Ne ezen a szar helyen keress állást. Menj haza.

-          Igen, Uram.- mondta a gyilkos medve.- Főnök, szeretnék egy szívességet kérni mielőtt elmegyek. Szórakozzunk egyet hárman. Te, a szeretőd és én.

-          Szerető? Honnan tudod ki a szeretőm?

-          Ugyan. Mióta ismertek egymást? Arról az ennivaló babaarcúról beszélek az irodában.

-          ’Ennivaló babaarcú’ Ki? Hogy én? ! ’Ennivaló’? Ezzel a magassággal? „ Még sose éreztem magam ennyire megalázva a magasságom miatt. Komolyan gondolták?  amint belépek az irodába…- ajtónyitódás hallatszott a hátam mögül, majd valaki megragadta felsőm.

-          Gyere, Fiú!- kezdett el húzni gyilkos medve.

-          AH! Nem én vagyok az! Ez félreértés!  „NEEEEEEE!”

*Kicsivel később*

-          Aszta-! Mikor először megláttalak , annyira jóképű voltál, hogy arra gondoltam te is csak szórakozol …de most megkönnyebbültem. - mondta gyilkos medve.

-          Látom nagyon jól kijössz a főnökkel. – mondta neki.

-          Elég.! Mire gondolsz két ismeretlen randija ez?!- szólt közbe Kris.

-          „ Milyen jelent ez?! Három férfi egy lebegő felvonóban… Még mindig emlékszem a gépkezelő arcán lévő undorra ,mikor meglátott minket… „- ültem karba tett kézzel a lebegőben. „ Csak tettessük, hogy randin vagyok a legérzékibb férfivel . Elvégre nem minden nap  vagyok lebegő felvonóban egy ilyen helyes sráccal.  Igen. Ennyi…”

-          Emlékszik főnök? Itt voltam- ugrott fel.

-          „ Nem lesz könnyű tettetni a gyilkos medve állandó közbeszólásaitól. A főnök elmosolyodott az előbbi jelenettől. Még sose láttam mosolyogni…. Figyelembe véve, hogy keresi a pénzt és, hogy sűrű ütemtervét felborítva eljött ide, tényleg nagyon törődhet a gyilkos medvével.  Várjunk!”

-          Mi az?- kérdezte a főnök.

-          Főnök, találkoztunk már azelőtt valahol?- tettem fel az agyamon átfutó kérdést.

-          Csak nem kikezdtél velem?- dőlt neki az üvegnek.

-          N-Nem!

-          Jaj már~ . Ne ijesztgesd ezt a kis kölyköt, Főnök. Inkább próbálj meg  vele kedves lenni.

-          Mondtam, hogy elég legyen.

-          Hé, Főnök.- szólította meg kis idő eltettével a gyilkos medve a Főnököt.- Volna valami, amit látni szeretnék mielőtt elmegyek.

-          Mi az?

-          Szeretném, ha boldog lennél. Nyugodt lélekkel megyek haza megteszed.- mosolyodott el gyilkos medve.

A főnök sóhajtott egyet, majd elkezdett bámulni. Megijedtem. Miért néz rám?  Mitől látszik ilyen boldognak?

-          Nyisd ki a szád. – hajolt fölém. Kezei lábaim mellett pihentek a lebegő ülésén.

-          Nem. Várj. Várj!- kezdtem el kapálózni.

-          Ha ellenállsz megöllek.- ragadott arcon. Nyelvével végignyalt államon, majd ajkaimon és befurakodott számba. Az előbbi ellenkezésem egy pillanat alatt elillant és átadtam magam a felemelő érzésnek, de ajkai hamar elváltak enyéimtől.

-          „ Nagyon jól csókol.”- futott át agyamon először. „Várjunk! Miket beszélek?! Sajnálom Lay!

-          Ennyi volt mára.- szólalt meg gyilkos medve.- Főnök , ezúttal soha többé nem térek ide vissza. Nagyon sokkal tartozok és köszönöm.

-          Talán soha többé nem találok, még olyan megbízható és hűséges embert mint te. Tudom, hogy nem volt könnyű nekem dolgozni. Köszönöm.- nyújtotta kezét a Főnök felé.

-          Főnök.- gyilkos medve először megtörölte mancsát zakójába és csak után fogott kezet Krissel.- Vigyázzon magára Uram.- hajolt meg közben

-          „ Valahogy ez annyira megható.  Még a szívem férfias része is meghatódott. „

-          Te is vigyázz magadra.- éreztem ahogy vállamhoz ér.- Szolgáld jól a főnököt.

-          Haha…  „ Már ahhoz is fáradt vagyok, hogy nemet mondjak.” Mi az?- kérdeztem meg, mivel éreztem, hogy pillantását le nem veszi rólam.

-          Én is ráhajtottam volna már a főnökre, ha olyan ennivaló lennék, mint te.- mondta szemtől- pofába gyilkos medve.  „ EHHHH?!” Totál kiakadtam.

-          Nagyon népszerű vagy, Főnök.- motyogtam.

-          Mit motyogsz?

-           Nagyon szép… Az efféle kapcsolat,még gengszterek között is.

-          Kit hívsz te gengszternek?- rúgott hátba.- Én üzletember vagyok.

-          „ Miért a hátamat?”- térdeltem már a földön és hátamat fogtam.

-          Főnök, visszamész az irodába?- álltam fel hirtelen.- Ha igen ideadnád az egész napos belépődet? Megpróbálom eladni a parkban, hátha adnak érte valamit. - mosolyogtam rá.

-          Miért tennék bármi olyat ami hasznos számodra?- dobta felém a széttépet jegyet.

-          Legalább nem a saját pénzem költöttem ma.- indultam el szomorúan haza.

Picivel később, Kris pov

-          Már vártam, Uram.- hajolt meg Tao a kocsinál várva.

-           A felsőm.- segített felvenni és beültünk az autóba.

-          A központba.- utasítottam.

-          Igenis!